2017. október 5., csütörtök

1. fejezet - Miért pont velem történik ez?

Már órák óta itt ülök az íróasztalom fölé görnyedve, mert a hülye a főnököm piszkosul fontosnak tartja a túlórázást. Ez neki mind szép és jó, mert kurvára nincs kihez hazamennie, míg engem otthon vár a menyasszonyom. Bárcsak kevesebb munkám lenne, és több időt tölthetnénk vele. De a főnököm szeret minket szívatni, így minden szarságot a nyakunkba zúdít. Ezért kénytelenek vagyunk tűrni és tovább szenvedni egy halomnyi papírmunka felett. Miután a felénél megunom, kinézek az ablakon, és gyönyörködöm a tájban, amit százszor jobb nézni, mint dolgozni. Emma rengetegszer mondta azt nekem, hogy mondjak fel, és keressek magamnak egy ennél jobb állást, ahol nem kezelnek robotként. Komolyan megpróbáltam, de a szerencse sajnos nem szegődött mellém.
Nagyot sóhajtok, mert kezd a fejem is megfájdulni. Nyilván a sok éjszakázás most jön ki rajtam. Már alig várom, hogy elvegyem a barátnőmet, és elmenjek innen jó messzire, ahol egy hülye sem talál meg.
- Kész vagy Daniel? - kérdezi Paul.
Istenem, már csak Ő hiányzott az életemből. Pault egy szempillantás alatt elküldeném melegebb éghajlatra, ugyanis minden egyes nap, az idegeimre megy, a sok mesélésével. Most komolyan ki a fenét érdekel, hogy az anyjával együtt járnak hajat vágatni? De vegyük példának azt is, hogy ha az anyja arra kéri, hogy fesse ki a körmét, rögtön ugrik, hogy megcsinálja. Ilyet egyáltalán nem kellene mesélnie a munkatársainak, mert a háta mögött jól kiröhögik. Én sosem tettem ezt, inkább csak a fejemet fogtam, hogy miért engem zaklat a hülyeségeivel. Ha már túlzásba viszi a dolgokat és én úgy érzem, hogy menten a falnak mennék, akkor egy gyilkos pillantás kíséretében jelzem, hogy fejezze be. 
- Nem mindegy az neked?
- Én kész vagyok.
- Ennek kifejezetten örülök. De tudod mitől lennék még boldogabb?
- Mitől?
- Ha nem kérdeznéd meg percenkét, hogy kész vagyok-e. Rohadtul idegesít, ha sürgetnek a munkámban. 
- Bocsánat.
- Elfelejtem, ha most magamra hagysz.
- Persze, már itt sem vagyok. Jó munkát!
Bólintok majd ismét az előttem lévő kupacra meredek. Ha továbbra is így fogom bámulni, akkor sosem végzek. 
Gondterhelten a hajamba túrok, és próbálok arra koncentrálni, hogy minél hamarabb itt hagyjam ezt a helyet. 

Egy másfél óra elteltével végre kész vagyok ezzel a szarsággal, majd nyújtózok egyet, hogy újra érezzem a lábaimat. A mappát a kezembe véve, elindulok a felettesem irodája felé. Amint az ajtajához érek halkan bekopogok.
- Tessék!
- Uram megcsináltam a túlórám alatt a szükséges papírmunkákat. 
- Ideje volt már Black.
Ennél kedvesebben is mondhatta volna, de tudjuk, hogy ő erre nem képes. Az előttem lévő pohárra meredek. Muszáj bambulnom egy kicsit, mert még a végén olyat szólnék vissza, ami nem tenne jót az állítólagos karrieremnek. Kényszeredetten elmosolyodok, ami szerintem hasonlít egy vicsorgáshoz. Biztos vagyok benne, hogy észrevette, de egyáltalán nem foglalkozik vele, ugyanis nagyon jól tudja azt, hogy bármikor kirúghat. Éppen ezért kell vele bájolognunk. Halkan elköszönök tőle, mert a mai nap folyamán már nem akarom többet látni. Amilyen gyorsan csak lehet a lifthez sietek, nehogy véletlenül még ott is egy légtérben legyünk. Miután megérkezik a lift, és szépen bezárul, megkönnyebbülten fújom ki az eddig bent tartott levegőt. Alig várom már, hogy hazaérjek, és a barátnőmmel tölthessem az estét.
Bepattanva a kocsimba, azonnal a gázra taposok. Kész idő pocséklás, ez a túlóra. Fizetésemelést nem kapunk, csak akkor, ha már a beledet is kidolgoztad. A főnököd sosem kezel emberként, pedig néha megérdemelnénk. Sokkal jobban működne ennél a cégnél minden, ha egy picit kedvesebb lenne. De sajnos, míg el nem megy nyugdíjba, addig el kell viselnünk. Nem messze a cégtől megpillantok egy virágárust, és nem bírom megállni azt, hogy a kedvesemnek ne vegyek egy csokorral. Nem tehetek róla, de romantikus alkat vagyok. Mondjuk egy nővel sem jutottam el arra a pontra, hogy összeházasodjunk. A szüleim majd kicsattantak örömükben, amikor megtudták, hogy az egyetlen fiúk végre családot alapít. Azért ne szaladjunk ennyire előre. Nem is arról van szó, hogy nem szeretnék gyerekeket, hanem még ez túl korai lenne. Egyelőre élvezni akarjuk azt, hogy csak mi ketten vagyunk. Később pedig majd bővülni fog a Black família. Emma kedvenc virágát választom, amiből készítenek nekem egy nagy csokrot. Nagy mosollyal az arcomon kifizetem, majd köszönetet mondok a hölgynek, hogy ilyen szépet csinált. Most már nem marad más hátra, minthogy meglepjem a menyasszonyomat.

Amikor a hazaérek már kezd sötétedni, de úgy látom Emma már gondoskodott arról, hogy kint égjen a lámpa, ugyanis képes vagyok a saját lábamba felbukni. Az anyós ülésről elveszem a virágot, majd kiszállva a kocsiból megigazítom a nyakkendőmet. Hirtelen kinyílik a bejárati ajtó, ami akkorát csattan, hogy majdnem kiesik a helyéről. Még arra sincs időm, hogy megkérdezzem, mi ez a nagy sietség, mert a kedvesem azonnal a nyakamba ugrik.
- Hiányoztál - suttogja.
- Te is nekem.
Szorosabban ölelem magamhoz, majd mély levegőt véve beszívom parfümjének illatát. Finom vanília illata van, ami mint mindig, most is megrészegít. Miután kibontakozik a karjaimból mélyen a szemembe néz. A tekintetem telt ajkaira vándorol, amik csábítóan hívogatnak. Amikor a fogával bele harap az alsó ajkába, akkor a türelmem már végképp elfogy. Azonnal rá tapadok, és éhesen falni kezdem őket, mintha az életem múlna rajta. Csak levegővétel miatt válunk el egymástól, de én attól függetlenül folytatni akarom tovább, de Ő a kezeit a mellkasomra téve eltol magától. Értetlenül nézek rá, hogy most mi a baj, mire halkan nevetni kezd.
- Majd később nagyfiú.
- Áhh, szóval megtagadod a szívtipró szerelmedtől, hogy tovább folytassa a romantikázást.
- Nem megtagadom, hanem elhalasztom - kacsint rám egyet, majd hátra sem nézve bemegy a házba.
Nevetve megrázom a fejem, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy játszadozik velem. Mondjuk ez tetszik is, hiszen sosem unalmasak így a minden napjaink. Örülök, hogy van kihez haza térnem. A csokor még mindig a kezemben van, és biztos, hogy észrevette, csak én eltereltem a figyelmét róla.
Ahogy a konyhába érünk, Ő rögtön a vacsorát ellenőrzi, hogy nem égett-e oda, míg én átölelve a derekát, halkan a fülébe suttogok.
- Hoztam neked valamit.
- Remélem egy levelet, amiben az áll, hogy végre felmondasz.
- Sajnálom drágám, de el kell, hogy szomorítsalak, ugyanis az majd csak álmomban fog megtörténni. Inkább egy olyan dolgot hoztam, ami olyan szép, mint te - felelem, miközben gyengéden a fülébe harapok.
Amilyen gyorsan csak lehet megfordul a tengelye körül, majd a kezemben lévő csokorra mered.
- Imádom - feleli, majd kivéve a virágokat a kezemből, azonnal vízbe rakja őket. Mindig is tudta értékelni az ilyen kis apróságokat, és látva az örömét, a szívemet melegség tölti el. Sosem hittem volna, hogy én egyszer komoly kapcsolatba bonyolódom, de őszintén szólva egyetlen pillanatát sem bánom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadom a derekát, és szorosan tartva őt, szenvedélyesen megcsókolom. Nem érdekel, hogy a vacsoránk oda ég. Csak azt szeretném, hogy a mai nap szarságait elfeledve összetudnánk bújni.
- Daniel, ha így folytatjuk nem fogunk enni semmit sem.
- A legfinomabb étel, épp itt van előttem. Minden egyes percben rá éhezem.
Elakad a lélegzete majd hátra nyúl és egy gyors mozdulattal lekapcsolja a sütőt. Ezek szerint sikerült meggyőznöm arról, hogy az ágyba bújás sokkal fontosabb most jelen pillanatban. Elválva tőle meg fogom a kezét, majd az emelet felé húzom. Nem tiltakozik, hogy most mással kéne foglalkoznunk, hanem egy pimasz mosollyal az arcán követ engem. A hálószobába érve mind a ketten megtorpanunk és azt várjuk, hogy a másik lépjen előbb. Az ajkába harap, azt jelezve, hogy lépjek én először. Sokszor eljátszottuk már ezt, és mindig én veszítettem. Az őrületbe kerget, és ahogy rám néz, lehetetlenség ellenállni neki. De most az egyszer el kell érnem azt, hogy ő kezdeményezzen. A nyakkendőmhöz nyúlok és lazítok rajta egy kicsit. Minden egyes mozdulatomat figyeli, és abban is biztos vagyok, hogy még pislogni sem mer, nehogy lemaradjon valamiről. Szeretném tovább hergelni, így a nyakkendőt kivéve a nyakamból a földre dobom. Ezután hozzá kezdek az ingem kigombolásához. Az ingem is a földön landol, és a tekintetem ismét Emmára vándorol. A látványomtól kiszárad a szája, és a nyelvével megnyalja telt ajkait, majd vadul csillogó szemeit rám emeli. Ezek szerint már nem bírja sokáig türtőztetni magát.
- Drágám bírod még?
- Azt hiszed, hogy ilyen hamar fel fogom adni?
- Látom rajtad, hogy csak percek kérdése és már rám fogsz ugrani.
- Ügyes húzás szépfiú. De tudnod kell, hogy egy nőnek sokkal nagyobb esélye van elcsábítani egy férfit.
- Hmm, ez nem is hangzik rosszul. Talán meg kellene várnom míg minden vonzerődet beveted, és csak azután folytatni a tevékenységemet.
- Úgy gondolod, hogy a csábításom nem lenne rád hatással? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- Hatástalan lenne, édesem.
Pimaszul rám mosolyog, ami azt jelenti, hogy nekem végem van. Ismerem ezt a nézést. Mindent be fog vetni annak érdekében, hogy megadjam magam. És, ha így haladunk, akkor veszíteni fogok.
Leveszi a felsőjét, majd ezt követően a rövidnadrágját. Alaposan végig mérem, mert imádom minden egyes porcikáját tanulmányozni. Csipkés fehérnemű van rajta, ami a legnagyobb gyengém.
- Szerinted jól nézek ki, ebben a szettben?
Megnyalom a számat, és érzem, hogy a homlokomon egy izzadságcsepp gördül le. Mintha ide bent negyven fok lenne.
- Jól vagy, drágám?
Nagyon is jól tudja, hogy semmi bajom, de mivel szeret az idegeimmel játszani, belül egy jót röhög rajtam. Muszáj lesz kitalálnom valamit, mert ő áll nyerésre.
Hátra nyúl, hogy kikapcsolja a melltartóját, de én egy szempillantás alatt előtte termek, hogy megakadályozzam.
- Ugye tudod, hogy ez az én feladatom?
- Ezek szerint én győztem?
Megeresztek felé egy fél oldalas mosolyt, mire meglepetten néz rám. Lehajolok és megfogva a combjánál a vállamra dobom. Hangosan felsikolt, de ezzel egyáltalán nem foglalkozom, ugyanis, az a célom, hogy a zuhany alá vigyem.
- Nehogy a jéghideg víz alá tegyél!
- Nem hallottam mit mondtál. - Megismételnéd?
- Daniel! Ez rohadtul nem vicces. Rakj le most azonnal!
Úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna, így beállok a kabinba. Megnyitom a csapot, amiből jéghideg víz ömlik ránk. Emma kiabálva csapkodni kezdi a hátamat, de én nem bírom megállni azt, hogy ne csapjak a fenekére.
- Szemét vagy. - Ugye tudod?
- De ezért szeretsz, bébi.
Elneveti magát, ami zene füleimnek. Imádom, amikor játékosan viselkedünk egymással, azok után, hogy nehéz napunk volt. Óvatosan elengedem, így lassan lecsúszik a mellkasomon. Teljesen hozzám préselődik, és érzem, hogy a szíve őrült táncot jár. Gyorsan veszi a levegőt, ami azt jelenti, hogy nem sokáig bírja már magát türtőztetni. Nem hagyok neki gondolkodási időt, rögtön lecsapok a szájára. Megragadom a derekát, és a zuhany kabinnak nyomom. Szorosan kapaszkodik belém, majd megfogva mindkét lábát, a derekam köré fonom. Most, hogy már a karjaimban van, nem áll szándékomban elengedni. Az egyik kezemmel végig simítok az oldalán, amitől halkan felnyög.
Mielőtt tovább folytatnánk, valaki a bejárati ajtónknál dörömböl. A legjobb időzítés. Emma rám néz, de én megrázom a fejem, és úgy teszek, mintha nem is hallottam volna. Nem érdekel, hogy ki az, remélem minél hamarabb elmegy. Tovább folytatjuk azt, amit az előbb félbe hagytunk, de az illető elég kitartó, így még mindig az ajtóra van tapadva. Kellemetlenül felsóhajtok, mert nem hiszem el, hogy valaki tönkre teszi a legjobb pillanatot.
- Menj, nézd meg, hogy ki az!
- Talán várnunk kellene, és hátha megunja.
- Hát azt erősen kétlem. Szerintem megyek és kinyitom.
- Hohó, ilyen kinézettel nem nyithatsz ajtót.
- Miért nem? Veszek fel egy köntöst.
- Akkor sem. Csak én szeretnélek vizes hajjal és testre tapadt ruhában látni.
- Ne légy féltékeny.
- Annak is mondhatjuk, ugyanis nem szeretem, ha megbámulnak. Főleg, ha ilyen viseletben vagy.
Elmosolyodik majd átkarolva a nyakamat szenvedélyen megcsókol.
- Majd megyek én. Te addig maradj itt, míg lerázom azt az idiótát.
Végig nézek rajta, majd egy nagyot nyelve a kezembe temetem az arcomat.
- Kibaszottul gyönyörű vagy így. - Tudsz róla?
Nevetve megrázza a fejét, majd nagyot sóhajtva a bejárathoz veszem az irányt. Remélem az illető, aki megzavart minket, most jól felkészült a haragomra, mert nem áll szándékomban ezt szó nélkül hagyni. Az ajtót úgy nyitom ki, hogy majdnem leesik a helyéről, de ez egy cseppet sem izgat.
- Szép jó estét, Daniel!
- Jason! Mi lehet ennyire fontos, hogy az éjszaka kellős közepén zaklatsz minket?
- Még csak kilenc múlt haver. Talán megzavartam a romantikázást köztetek?
- Jobb, ha tudod, hogy emiatt még számolunk.
- Máskor is van arra lehetőségetek, hogy felfaljátok egymást. Ideje lenne pasis estét tartanunk, mert kezded elhanyagolni a legjobb barátodat.
Morgok egyet, mert fogalma sincs arról, hogy milyen egy kapcsolat. Neki viszont teljesen megfelel az, hogy egyéjszakás kalandjai vannak. De majd egyszer eljön annak is az ideje, hogy megkomolyodjon.
- Inkább randiznod kellene.
- Isten ments! Én jól meg vagyok így.
Folyton ezt mondja, miközben tudom, hogy Ő is vágyik arra a kapcsolatra, mint ami nekem van. De ezt nem képes bevallani.
- Gyere igyunk meg valamit.
- Jó, de csak egyet.
- Jason!- hallom meg Emma hangját a konyhából.
- Igen?
- Nagyon vigyázz rá!
- Értettem főnökasszony.
Nevetve megrázom a fejem, majd a jövendőbelimhez veszem az irányt. Úgy nem mehetek el, hogy nem köszöntem el tőle. Holnap pedig együtt fogjuk tölteni az estét, és ebben senki sem akadályozhat meg.

Gyorsan magamra kapok egy farmert meg pólót. A földszinten felveszem a cipőmet és a bőrdzsekimet. A törzshelyünk nincs messze innen, úgyhogy felesleges kocsival mennünk. Amúgy sem lenne helyes azzal menni, ha egy kicsit inni fogunk. Viszont abban igaza van a barátomnak, hogy mostanában kezdtem elhanyagolni. De nem csak őt. Emma is biztos ezt érzi, csak nem mondja el. Ez mind a túlóra miatt van.
Amint belépünk a kocsmába, a haverom le adja a szokásos rendelést, míg leülök a sarokba.
- Na mesélj! Még mindig komolyan gondolod ezt a házasságot?
- Most viccelsz velem, ugye?
- Teljesen komolyan beszélek. Ezt többször át kell gondolni. Nem elég az, hogy elhatározod magad, bele kell gondolni abba is, hogy mi lesz azok után, hogy összeházasodtatok.
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz minden fenékig tejfel. De igyekszem majd minden akadályt legyőzni. De részben ezért leszünk házasok. Együtt kell majd megoldanunk a problémákat.
- Hát igazi költő veszett el benned.
Felnevetek és már éppen válaszolnék, amikor a pincérnő leteszi elénk a sörünket. Megköszönjük neki, majd egy hatalmasat kortyolunk az italunkból. Bevallom ez is hiányzott már. Egy kis lazulás sosem árt az embernek.
- De egy dolgot ígérj meg nekem haver.
- Na mi böki már a csőrödet?
- Ha az esküvőre nyálas szöveget írsz, akkor én már ott sem vagyok.
- Muszáj megmutatnom, hogy egy költő vagyok, így ezt nem tudom neked megígérni barátom.
Csalódottan megrázza a fejét, majd előre dőlve elröhögi magát.
- Mindig is tudtam, hogy nyálas vagy.
- Héé, azért nem szoktam túlzásokba esni.
Megforgatja a szemeit, ami igenis azt sugallja, hogy egyáltalán nincs igazam. Jó, mondjuk mostanában átalakultam Rómeóvá, de Emma ezt egy cseppet sem bánja.
- És a nászutat hova tervezitek?
- Spanyolországra gondoltunk.
- És a baba projekt, hogy alakul?
- Jesszusom, ennyire ne haladjunk még előre. Ezen még ráérünk gondolkodni.
Az idő további részét azzal töltjük, hogy a munkánkról beszélünk. Szóba kerül mindkettőnknél a váltás, de bizonytalanok vagyunk ezzel kapcsolatban. Csak akkor merünk váltani, ha már biztos helyünk lenne egy másik helyen.
Már egy órája itt ülünk, és ezután a korsó sör után, úgy érzem, hogy mindjárt leragad a szemem. Nehéz napom volt, és nem vágyom másra, minthogy kiterüljek az ágyamon, szorosan magamhoz ölelve Emmát.
Nagy ásítás kíséretében közlöm Jasonnel, hogy ideje lenne mennünk, ha csak nem akar majd a karjaiban cipelni. Nevetve megrázza a fejét, majd a felállva a pult felé veszi az irányt. Már épp a tárcámhoz nyúlnék, amikor a mutató ujját felém nyújtja és kijelenti, hogy most Ő fizet. Kedvesen biccentek egyet felé, ami számunkra egy köszönömöt jelent.

Lassan tesszük meg a hazáig vezető utat, de egy szót sem szólunk egymáshoz. Élvezzük az éjszakai csendet.
Amint elérjük a házamat, megállok a kapu előtt, hogy előhalásszam a kulcsomat.
- Ez nyitva van - szólal meg a hátam mögül Jason.
Biztosra akarok menni, hátha tévedett ezzel kapcsolatban. A kapu résnyire volt nyitva, pedig tisztán emlékszem rá, hogy bezártam. Emma úgysem ment sehová sem, mert akkor azt említette volna. Úgy érzem kezdek pánikba esni. Félek attól, hogy a barátnőmnek valami baja esett. Nem gondolkodok tovább, rögtön a bejárati ajtóhoz sietek, ami szintén nyitva van. A fenébe, akkor biztos, hogy valaki betört a házba.
- Emma!
Olyan hangosan kiáltok fel, hogy szerintem még a szomszédok is hallották. De Emma nem válaszol, így kezdek a legrosszabbra gondolni. Feldúltan keresni kezdem a hálószobában, de ott sincs. Az ágy ugyan úgy van, mint reggel, és ez nem jó jel. Benyitok a fürdőszobába, de ott sem találom meg.
A konyhában nem lehet, hiszen nem ég ott a villany. Gyorsan a nappaliba rohanok, mert abban reménykedem, hogy elaludt a kanapén. Nyöszörgést hallok, ami nem a kanapéról jön. Alaposan szétnézek, de továbbra sem látom őt.
- Emma!
- Daniel - hallom meg a nevemet suttogva.
A kanapé háta mögé még nem néztem be. Abban a hitben voltam az elmúlt egy percben, hogy alszik, vagy esetleg megütötte magát és nem tud felállni, de ami akkor fogad, amikor oda érek hozzá, a látvány teljesen lesokkol. Ott fekszik a saját vérében, miközben egy kés áll ki a hasából. Elborzadok, de nem hagyhatom, hogy ez legyűrjön engem, hiszen a páromnak szüksége van rám. Arra viszont már gondolni sem merek, hogy a támadó esetleg még a házban van. Letérdelek a barátnőm mellé, majd könnyáztatta arcára nézek.
- Ki tette ezt veled?
- É-één.
Nem húzhatom ki a kést a hasából, mert akkor rögtön elvérezne. Nem fogom hagyni, hogy meghaljon. Hirtelen léptek zaját hallom a bejárat felől és felkészülök a legrosszabbra. De csak a barátom jelenik meg.
- Mi történt?
- Valaki betört ide, és megtámadta Emmát.
Jason hozzánk siet, hogy szemügyre tudja venni a történteket. A szeme elkerekedik, és a meglepődöttségtől még a szája is tátva marad.
- Hívd a mentőket! Nem nyúlhatok hozzá, mert még a végén nagyobb kárt okoznék.
- Az egyik szomszéd már hívta is a rendőrséget.
- Először mentőre van szükségünk.
- A szomszéd állítása szerint veszekedést és verekedésre utaló hangokat hallott ki a lakásból.
- Azt hiszik, hogy én voltam a tettes?
- Azt mind a ketten tudjuk haver, hogy ez nem igaz, hiszen velem voltál. Muszáj kivennünk belőle a kést. El kell szorítanunk a sebét.
Aggodalmasan Emmára nézek, aki beleegyezően bólint. Az ingemről letépek egy darabot, majd háromig számolva kihúzom a kést. A textil darabkát rögtön a hasára szorítom, és már csak annyit tehetek, hogy várok. Hol az Istenbe vannak már ilyen sokáig?
Ahogy ezt gondolatban kimondom, már meg is jelennek a rendőrök és mentősök. A megkönnyebbüléstől sírni támad kedvem, de visszatartom, mert erősnek kell maradnom. Lehajolok hozzá, majd megpuszilva a homlokát halványan elmosolyodom, hogy ne csak magamat bátorítsam, hanem őt is. Amint biztonságban lesz, mindent meg teszek annak érdekében, hogy a tettest elkapják.
Mégis ki akarna neki ártani? Hiszen nincs nála barátságosabb és szerethetőbb ember. Nekem pedig nincs ellenségem. Legalább is nem tudok róla, hogy lenne. Biztos az tette, aki irigy volt ránk. Más tényleg nem jut így az eszembe.
A mentősök Jason segítségével hamar megtalálnak, majd azonnal kezelésbe veszik a menyasszonyomat. Megkönnyebbülten fújom ki a bent maradt levegőt. Nem érdekel most semmi más, csak az, hogy ő biztonságban legyen. Miután stabilizáltak az állapotát kiviszik a mentő kocsihoz, hogy bevigyék a kórházba. Utánuk akarok menni, de két rendőr az utamat állja.
- Mr. Black?
- Igen?
- Kérem fáradjon velünk a rendőrőrsre.
- Majd később elmondok maguknak mindent, de most a barátnőmmel akarok menni.
Már épp arra készülök, hogy kikerüljem őket, de nekik nem áll szándékukban elengedni.
- A barátnője állapota stabil, hála az elszorításnak. De most rá kell jönnünk arra, hogy pontosan mi történt. Ezért kérem könnyítse meg a dolgunkat, hogy minél hamarabb a szerelmével lehessen.
Megadóan felsóhajtok majd igent mondva beülök melléjük az autóba.

A rendőrségre vezető út számomra óráknak tűnik, miközben csak tizenöt percet utazunk.
Bevezetnek a kihallgatóba, ahol egy nem túl kedves pasas vár. Attól tartok, hogy Ő lesz a rossz zsaru, míg akik bekísértek Ők fogják játszani a jót. Csak most elég nagy szarban vannak, mert ugyan nekem nincs titkolni valóm, hiszen semmi rosszat nem tettem.
- Nos Mr. Black. Remélem nem bánja, ha felteszünk önnek pár kérdést.
- Vágjunk bele, mert most erre nincs időm.
- A szomszéd hölgy szerint maguk a mai este folyamán nagyon durván összevesztek, és dulakodás zaja hallatszott ki a lakásból.
- Biztos, hogy én nem veszekedtem vele ma este, ugyanis azok közé a párok közé tartozunk, akik ugyan nem tökéletesek, de mégis imádják egymást a hibák ellenére.
- Ez szép megfogalmazás, de mi nem erre vagyunk kíváncsiak. Minket jelenleg most az érdekel, hogy miért szúrta le? Talán féltékeny volt amiatt, hogy a leendő menyasszonya jóban van az egyik munkatársával?
- Jesszusom, maguk aztán jól kitudják forgatni a szavaimat. Én is dolgozom nővel, és elég sokat beszélek is vele, mivel még a belemet is kidolgozom. Emma ettől függetlenül bízik bennem, és ez fordítva is így van, annak ellenére, hogy az egyik legjobb barátja egy férfi.
- A késen ott vannak az ujjlenyomatai.
- Mivel én húztam ki belőle.
- Szóval azt állítja, hogy nem ön tette. - Akkor mégis ki lehetett?
- Fogalmam sincs. A legjobb barátommal töltöttem az estét, és nem pedig otthon játszottam gyilkolósat.
- Most az egyik kollégám hallgatja ki Mr. Petersont. Ha azt állítja, hogy magával volt este, akkor ön szabadon távozhat.
- Remélem, hogy amint kijutok innen, maguk mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bűnös megfizessen ezért.
- Ez így lesz Mr. Black. És nekünk elhiheti, hogy nem végzünk trehány munkát.
- Akkor én már nem is kellek ide, hiszen nélkülem is tudják folytatni a nyomozást.
Már éppen arra készülök, hogy elhagyjam ezt a förtelmes helyet, amikor egy nagy darab fickó az utamat állja.
- Kiengedne?
- Attól tartok, hogy nem mehet sehová sem.
- Ártatlan vagyok, így jogomban áll elmenni.
- A barátja szerint mégsem az akinek mutatja magát. - Azt is bátran meri állítani, hogy ön ma este nem vele volt.
Azt hittem, hogy rosszul hallok. Az Isten szerelmére, hiszen Ő nem lenne képes arra, hogy a rendőrök szemébe hazudjon. De mégis csak azon kattog az agyam, amit az előbb a maci kinézetű pasas mondott.
- Nem hiszem el, hogy ezt mondta. Kérem higgyenek nekem. Sosem lennék képes bántani azt, akit szeretek.
- Jobban jár, ha szerez egy ügyvédet. Az utolsó szilárd alibije is semmivé vált.
Még mindig alig bírom felfogni azt, ami ma történt velem. Annyira boldog voltam, hogy minden sínen megy az életemben. Erre a sors kegyetlen játékot űz velem.
- Látni akarom a barátnőmet.
- Sajnálom Mr. Black, de erre csak holnap kerülhet sor.
- Miért tiltja meg ezt nekem?
- Mert semmit sem érne el azzal, hogy az alvó menyasszonya mellett áll.
- De tudnom kell, hogy jól van-e.
- Minden a legnagyobb rendben vele. Jó kezekben van.
- Ettől nem lettem nyugodtabb.
- Elintézem, hogy amint felkelt bemehessen hozzá.
- Köszönöm.
Bólint egyet, majd a cellámhoz vezető úton egy szót sem szólunk egymáshoz. Ordítani tudnék, annyira dühös vagyok. Ha most itt lenne előttem Jason behúznék neki egyet. Azzal, hogy hazudik tönkre fogja tenni az életemet. Nem tudom miért kell ezt csinálnia velem. Én mindig mindenben támogattam. És így hálálja meg. A szenvedés falai közé akar küldeni, ahol nem lehetek a családommal. Ennél nagyobb csapást, úgy érzem, hogy nem kaphatok már. Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de minden egyes percben imádkozni fogok azért, hogy kijussak innen.
Ahogy bezárnak a cellámba, émelyegni kezdek. Szétnézve pedig az undor kap el. Képtelenség, hogy itt töltsek éveket, egy olyan ember hibájából, aki képes volt a rendőrök szemébe hazudni, csakis azért, hogy bemártson engem.
- Istenem, miért pont velem történik ez? - túrok a hajamba feldúltan.
- Üdv a klubban, tesó - szólal mellettem egy ismeretlen hang.

2 megjegyzés:

  1. Szia Crystal! ♥

    Nem is szóltál, hogy már felraktad az újított kezdést, nekem kellett kinyomoznom, ez hihetetlen! De ezért még számolunk!

    Kezdjük az elején, örülök, hogy újra kezdted a történetet, nem csak azért, mert ezáltal te is kicsit jobban beleéled magad, hiszen már rengeteg fejezet készen áll és csak kis renoválásra szorul általad, hanem azért is, mert szörnyen levoltam maradva az előzőleg felrakott fejezetekkel és mivel totálisan elveszítettem a fonalat, kedvem és erőm meg aztán nem túl sok volt, hogy nekiüljek és időt rászánva végig böngésszem a fejezetet, ezért lehet hogy talán én örültem a legjobban, hogy no, végre a kezembe vehetem a gyeplőt és legalább már végre képben leszek.

    És most térjünk rá a fejezetre is!

    Mérföldekkel jobb, mint az előző, évekkel ezelőtt írt alkotásod kezdete, hiszen meglátni rajta, hogy mennyit fejlődtél és az embernek tényleg jót tesz az, ha egy kicsit szünetel, pihen, hogy aztán maximális erővel belelendülve vágja magát a sztori közepébe! Te megtetted, de még mennyire!

    Daniel Black számomra mindig pozitív karakter volt, hiszen férfiakban mindig lenyűgöző tud lenni egy nő számára, ha romantikus, talán minden lány álma ez titokban (természetesen csak a fogyás után, amit semmi sem tud megelőzni), látszik, hogy teljesen odavan Emmáért, és fel sem fogható ép ésszel az, hogy fizikailag, hogyan volt megsemmisülve a lány véres teteme láttán. Én biztosan nem tudtam volna belőle a kést kihúzni, hiszen már attól paráztam volna, hogy mi van, ha egy létfontosságú szervet ér, és talán több kárt okozok vele, mint hasznot. Bátorságra vall (ugyanakkor hülyeségre is), de ez már az ő felelőssége!

    Emma. Nos, hogy tisztázzuk! Általában nálam egy női szereplőnek esélye sincs a történetben, pláne akkor, ha nyáladzik és kéreti magát. Férfiaknál ez a plusz pont, meg a hab a tortán, míg a nőknél ez nálam ellenszenvet vált ki. Ne kérdezd ez miért van, ez valahogy belém lett kódolva. És ez a helyzet áll fent Emmával is. Utálom, amikor a fiúkra másznak, és annyira csorgatják a nyálukat, hogy lassan lavort kell vinni, hogy felfogjuk azt a mennyiségű tengert. Úgy gondolom, hogy egy nőnek legyen tartása, és ne ugráljon már az ajtóba szegény csávókára, mert én a megdöbbenéstől Daniel helyében leütöttem volna betörőt kiáltva. Tudom, most mosolyogsz rajta, de ha belegondolsz, ez egy normális emberi beidegződés. Legalábbis nálam abszolút! 

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Következő alany, akit kiszemeltem az Jason! Ő szerepelt az előző változatban? Nem rémlik a neve. De ettől függetlenül róla is van véleményem! Mekkora szemét húzás már, hogy letagadja, hogy Daniellel volt az éjjel és kicsit pasi módra kicsaptak a hámból! Black helyében abban a pillanatban nem a csaj hogyléte érdekelt volna, hanem, hogy azt a gennyládát kérdőre vonjam. Mégis, hogy van mersze? Öld meg légy szíves, ez a férfi nem férfi, ez egy féreg, akit el kell taposni! Halált rá! (Oké, ezzel a megjegyzésemmel magamra is úgy tekintek, mint valami pszichopata), de a lényegen nem változtat!

      Paul pedig, annyira emlékeztet valakire! Javaslom a karakter megszemélyesítőjeként Paul Wesleyt, az a kis … (bocsánat, de nyomdafestéket nem tűrő róla a véleményem), de ahogy Daniel vélekedik róla, tökéletesen illene hozzá a tenyérbe mászó leírás!

      Tehát önmagában a fejezet tetszett, elképesztő vagy, mint mindig! Tudod, hogy szeretlek, ezért eszem ágában sincs téged megbántani, szóval a következő dolog, amit említek azt csakis építő kritika! A kihallgatásról lenne szó. Mivel késelés történt, és nem egy piti bolti lopás, bár már azt is felfújják, de ez azért egy nagyon dolog, ezért nem viszik a vádlottat azonnali hatállyal börtönbe, mert először csak fogdában tartják, majd újabb kihallgatás, ezt követően kerül a vádlott a bíróság elé, ahol az ügyvéd jelenlétében léphet fel a maga igazsága és szabadsága érdekében. Aztán ha az a bizonyos kalapács elcsattan és kikiáltja a bűnösségét úgy kerül a mi Daniel Blackünk Ian Doylelal való közös cellába. (Amúgy őt már nagyon várom, juj!) Tehát annyival nem értenék egyet, hogy ezt kicsit húztam volna még, még felgyorsítva is csak a 3. fejezetben, úgyhogy ez az, amit kicsit túl gyorsnak és kapkodósnak éreztem. (Tényleg biztató jelleggel mondom!  )

      De ettől eltekintve tökéletes volt! Érdekelne a folytatás érkezése, hogy mikor olvashatok Ianről (igen, nálam mindig is ő volt a favorit, és ez továbbra sem változott). Mondanám, hogy siess vele, de azért ne törjön el kezed, lábad a sürgetés miatt! Tudod, hogy értem… :)

      Elnézést kérek a hosszú kommentért, nálad mindig szeretem hosszan kifejteni a véleményem, úgyhogy tessék lássék, várom a választ. NA MEG A KÖVETKEZŐ FEJEZETET!

      Biztatlak,

      Puszillak

      Lana

      Törlés